Translate

2011. június 30., csütörtök

Ilyen lett

Ez most. A következőn lehet, hogy változtatok kicsit, csak hogy levendulásabb legyen. Hosszabb, de keskenyebb virágfejet akarok.


Elméletből gyakorlat



Ez volt az egyik amit még csak kigondoltam de nem valósítottam meg... ez-idáig. No, milyen? Nekem tetszik. Főleg ha kész lesz. Lehet, hogy ezt is a vásárra hagyom. Megvarrom az első lépéseket, talán meg is töltöm levendulával... merthogy tömény levendula töltést kapott a virág feje, akár csak az összes többi illatpárna... de a gyöngyözést a vásáron fejezem be.
Örülök, hogy eszembe jutott ez a virágocska, mert nagyon hasznos és illatos! Lehet ezt szekrénybe tenni, de akár vázába is. Fel is lehet lógatni, mint a szárított levendulát. Ez azért jó, mert mutatós mint az igazi, de nem potyog! Néha megnyomkodja az ember és máris árasztja magából a finom levendula illatot... ugyanezt nem tehetjük meg a szárított levendulával, sőt még a buzogányba kötött levendulával sem.

Minden félkész

állapotban van, sőt van olyan is ami még csak elmélet.

Ezek a brossok, vagy hajba illetve karra, nyakba valók. Nincsenek tűvel, szalaggal, gumival ellátva... jó volna tudni melyik a kelendőbb. Lehet, hogy a vásárban fejezem be, legalább látják, hogy valóban én készítem őket!

 Ezt megtartom, nem adom... enyém.

 Itt a csapat. Levendula zsákokat még szalagozni kellene...

Ez az őrült karpánt. Hiányzik róla a patent...ha rávarrom akkor néz majd így ki. Szerintetek lesz gazdája? Én szeretném ha lenne.

Ezt szintén nem adom... enyém... lesz. Ez az a top amiről már írtam. Igen, vannak magyar pillangók, de ez azért már a jobb kategória. Kár, hogy nem jutott előbb eszembe.

2011. június 27., hétfő

Kisgatyó, virágok

Persze, hogy varrtam eddig is, csak nem volt időm írni... no meg kedvem se sok. Lassan egy hónapja újra dolgozom a régi munkahelyemen és mondhatom viharos tengerre értem. A munkámmal meg vannak elégedve, de kisgyerekem van és szabadságom ami miatt át kell ütemezni a többiek már beírt napjait. Ebben csak az a bosszantó, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom nekem, ki van már fizetve és arról már nem is szólok, hogy ugyanakkor jeleztem én is az igényem, amikor a többiek, csak én még a felhalmozódott szabimat voltam kénytelen letölteni. Emiatt nem írták be a napjaimat, most meg mindenki fogja a fejét és persze én vagyok a hibás. Még az is elhangzott, hogy nem gondolom-e, hogy egy kicsit sokat akarok, nem hogy örülnék, hogy munkám van.
Most meg még táppénzre is kerültem, mert Réka beteg. Azért csütörtökön már menni szeretnék, hogy a hétvégi kiszállítással ne legyen gond.

Jöhet a szép része a bejegyzésnek :o).
Varrtam egy rég tervezett kisnaci a leánykámnak. Ebben az a pláne, hogy szab.minta nélkül egy másik naci alapján szabtam és varrtam, illetve még az, hogy anyukám fiatalkori szoknyája szolgáltatta az anyagot hozzá. Végre eljutottam a szakmámban oda, hogy képes vagyok belevarrni a nagyvilágba és nem ragaszkodom mereven egy mintához. A naci oldalán a hajtás is a végén jutott eszembe... büszke vagyok rá, olyan aranyos benne! :o)




Ezek pedig a virágaim...



Eső után.


Ami még nem nyílott ki.