Translate

2011. november 3., csütörtök

Korábbi ígéretem

Írtam, hogy van valami a fejemben ami kapcsolatos a makró fotózással, és a textillel. Elkészült az első darab. Pontosabban készül, mert még nem készültem el a teljes dísztűzéssel és még a jelöléseket is el kell tüntetnem. De a kép már készen van. Igaz nem olyan lett mint amilyennek lerajzoltam, de első munkának jó és tapasztalatszerzésnek is. Zsepitartóként funkcionál majd...







No, milyennek találjátok? Lerajzoltam még néhány virágot... hamarosan készülnek ezek is.

12 megjegyzés:

  1. Klassz!
    Épp ma gondoltam rád. Pontosabban reggel el is kezdtem neked fogalmazni egy kommentben valamit, de aztán addig rágódtam hogy komment vagy levél legyen, hogy végül egyik sem lett.
    Azon gondolkodtam, vajon szívesen vállalnál-e olyan feladatokat, ahol a "rendelő" mondja meg mit kér, és milyet. Inspirálna, hogy beindul a bolt, mert elismeri a munkádat a bejövő megrendelés(ek hada), vagy lehangoló lenne, hisz abban már nincs semmi kreatív, csak az üres bedolgozás?

    VálaszTörlés
  2. Miért tudsz valakit, akinek munkaerőre van szüksége? ;o) Komolyra fordítva: a mai világban kompromisszum képesnek kell lennem, így tehát van az a pénz amiért hajlandó volnék belevágni. De fontos hogy mennyiért, hisz nekem emellett állásom van, és kötelességeim, amik időt kívánnak tőlem... a varrás nem egy tiszta rendezett tevékenység, nem lehet felugrálni mellőle. Ha valaminek nekilátok, akkor azt folyamatában végig kell csinálnom, hogy ne maradjon csatatér utánam. Mert az még akkor is van, ha a folyamatot esetleg befejeztem. A varrógépet nem lehet ki-be kapkodni a szekrényből.... tehát, ha valami komoly ajánlatot kapnék, amihez a gépem is megfelelő akkor olyan megállapodásra volna szükség hogy az anyagilag és időbeosztásilag is jó legyen, esetleg tudjak a honoráriumból bérelni egy pici kis helyet ahol csatateret képezhetek, varrás által. Így az otthonom megóvhatnám az ezzel járó rendetlenségtől.
    Még mindig az az álmom, hogy ez legyen a munkám és a magam ura lehessek, de a jelenlegi munkahelyem biztosítja a családnak a részemről szükséges bevételt... egyedül nem tudnék ennyit összevarrni, mert elvinné az adó és egyéb költségek... és akkor azzal nem is számoltam, hogy esetleg nem leszek sikeres. Akik bedolgoztatnak, nem arról híresek, hogy túlfizetik az alkalmazottakat.
    Elég összetett a téma, nem tudok nem elkanyarodni az eredeti kérdéstől. Biztos, hogy fontos, hogy milyen varrományokat kéne létrehoznom, biztos döntő fontosságú, hogy mennyiért és hány évig biztosítana ez nekem bevételt. Mert nem adhatom fel a munkám valamiért ami esetleg fél év múlva befuccsol.
    A kreativitás hiányát pótolná a rutin megszerzése. Most azért nem tudok annyit varrni amennyit szeretnék, mert reggel 6-ra járok dolgozni, 2-kor haza rohanok, vagy sikerül megfőznöm 4-ig, vagy nem.... ekkor indulok Rékáért az oviba, aki már alig várja, hogy játszunk. Ekkor még nem tettem semmit a lakásért és még nem is varrtam egy centit sem. Ez a mókuskerék minden csak nem lélekemelő. Így most csak akkor varrok ha az nagyon szívből jön és ezért van az is, hogy nagyon vegyes a kínálatom. Kiszámíthatatlan vagyok, épp mint a mostani élethelyzetem.
    Ez a mostani makrózás nagyon nagy örömet okoz, és a fogókesztyűk is.... valószínűleg karácsonyra is ilyesmik készülnek majd ajándék képpen. Hívogat még a szaloncukor varrás... aztán meglátom mi lesz belőle.
    Na, nem hosszabbítom, azt hiszem a lényeget sikerült kifejtenem. Érdekelnek az ilyen lehetőségek, de kell hogy megérje a fáradtságot, a befektetést, időben, pénzben egyaránt.
    Utolsó gondolat: varrtam már boltba... rettenetesen olcsón. Vitték a baglyaimat és a szíves párnáimat is. Mindig azt mondta a boltos-csaj, hogy varrjak egyszerűbbet, mert akkor lejjebb lehet vinni az árat...pff... hisz pont a különleges kidolgozás miatt fizették meg a magasabb árat is! Nagy szükség volna szemléletváltozásra!!!!

    VálaszTörlés
  3. Van valami nagyon "ismerős" abban, amit az időről írsz. Lassan két hete kötöm ugyanazt a sálat a lányomnak. Pedig csak egy sál. Abból is gyerekméret. A minta is a legegyszerűbb.

    Valami kompromisszum lenne jó. (Persze én nem is álmodom arról, hogy kötögetésből vagy gyöngyfűzésből éljek meg, nálam mindez tényleg csak hobbi.) Mondjuk heti egyszer épp annyi idő, hogy az ember legalább egy darab valamit elkészítsen. Amitől nem csorbul az élet többi része, mégis jut idő a hobbira, az alkotásra, a sikerélményre. Akár a plusz bevételre is, ha az az egy-egy darab (vagy minden második) rendelésre készül.
    Ah, csak álmodozom...

    VálaszTörlés
  4. Jah, nem tudok senkit. Maximum magamat olykor, havi/kéthavi egyszer, egyetlen darabok erejéig... Azt is csak saját célra, és azt is anyagi megfontolásból (a minap pl. kiakadtam, hogy 8500-ért akartak rám sózni egy tök egyszerű hálózsákot a lányom méretében).
    De nem a hálózsák-probléma hozta a kérdést (végül rendeltem Vaterán egyet "óccsón"), hanem csak érdekelt, az alkotás melyik része mit jelent neked.

    VálaszTörlés
  5. Akkor erről majd írok egy kifejtősebbet... mert már akartam is írni róla.... de most mennem kellene aludni, mert mindjárt itt a reggel :o).

    VálaszTörlés
  6. Hűha, nagyon jól néz ki!
    Valami szuper spéci géped van?

    VálaszTörlés
  7. Nagyon szépet készítettél!:)

    VálaszTörlés
  8. Nincs spéci gépem, egyenként varrtam ki a bibéket, közben forgattam az anyagot. :)

    VálaszTörlés
  9. Ez gyönyörű lett Móncsi !!!Nagyon ügyes vagy !Szerintem jó lenne abból élni amit szeretünk csinálni , s amihez a legjobban értünk .Talán eljön majd az ideje ...remélem !

    VálaszTörlés
  10. Szia! Megkapta d a levelem?Írj majd vissza mailt, hogy tudjam, minden rendben és megbeszéltük a részleteket! Köszi, várom!

    VálaszTörlés