Translate

2011. szeptember 16., péntek

Már csak négy

termékem figyelget a meska boltomban. Hamarosan le is járnak és nem lesz semmi. Azt nem mondom, hogy nem érzek késztetést és, hogy nem lennék boldog legalább egy röpke pillanatra ha akadnának vásárlóim... de azt igen, hogy belefáradtam. Nem futok tovább. Ha netán mégis készül valami, talán felkerül ide is. Fennmaradó megrendelésem teljesítem, ez neten kívüli volt.

Köszönöm az eddigi figyelmeteket.

7 megjegyzés:

  1. Sajnálom nagyon! Te még így is több dolgot adtál el, mint én anyunak. közben ő is munkát kapott és alkotás is nehezen megy :(
    Nem egyszerű ezeket beindítani, ráadásul jó adag szerencse is kell hozzá!

    Ölelés

    Sári

    VálaszTörlés
  2. ?
    olyan elkeseredettnek tűnsz...pedig...attól,hogy most nem vásárolnak még nincs semmi!
    azért remélem nem hagyod abba az egész alkotást!hiszen ügyes vagy!ezt azért remélem tudod!:)
    már ide sem akarsz írni?

    VálaszTörlés
  3. Elkeseredett, vagy csak realista... nem tudom. Nem tudom mások akik blogolnak és varrnak, vagy kötnek vagy bármi másban alkotnak, gyermeket nevelnek, háztartást vezetnek és polgári állásban dolgoznak, HOGY???? van idejük úgy alkotni, hogy megrendeléseket teljesítenek, hogy mindig olyat találnak ki ami betalál az embereknél? Többször éreztem úgy, hogy húha ez mekkora ötlet és ezt majd hú de viszik mint a cukrot... hát nem vitték. Sem időm, sem energiám sem pénzem nincs több elpocsékolandó.
    Nekem nem elég ennyi. Én kiállítást akarok, nem ezt a cigány-életet. Én a varrást művészi szintre akarom fejleszteni, de erre nincs most időm, mert a gyerekem etetni, ruházni, nevelni kell. Nem lehetek most én a fontosabb, mert akkor miért lettem anya? Majd eljön az idő, amikor ő is velem együtt varr, vagy korongozik, netán fest. Frusztrál ez az egész, én nem vagyok kereskedő... eddig bírtam. A legjobb ötleteim a fejemben vannak, mert nem volt idejük beérni és megszületni és ez feszít, olyasmit még nem adtam el amivel igazán elégedett lennék... nem akarom én ezt. Nyugalmat akarok.

    Biztos írok még ide, de biztos kevesebbet...

    VálaszTörlés
  4. Hová lett a lelkesedés? Te olyan elszántan "kűzdöttél".
    A nyáron én is belefogtam, és árulgatok....több-kevesebb sikerrel. Kiszámíthatatlanok az emberek...és szeretnek panaszkodni...sajnos. :((
    Odajönnek beszélgetnek, és...teszik nekik ez is az is, de nem veszek aranyos, mert nincs rá pénz. De ne hagyd abba, mert ügyes vagy. Bíztatnak sokan. Persze, ha nem vesz senki semmit úgy nem jutok előbbre, nem lesz új áru sem, mert minek. Szerintem nem adom drágán a cuccaimat...Meskához viszonyítva, és mégis sokallják. Persze, aki nem tudja mi munka van vele, nem is érti hiába magyarázom neki, hogy én horgolom rá a mintát, plusz anyagköltség, meg mire kitalálom....stb. Szóval nehéz. Nem beszélve arról, hogy ha elmegyek valahova árulni, valahogy oda is kell jussak, és ha semmit sem vesznek akkor csak szellőzik az áru, és nem térül meg sem az útiköltség, sem a helypénz. :(((
    Nem tudom a nagyok, hogy csinálják, honnan van ennyi megrendelésük?

    VálaszTörlés
  5. A legnagyobb probléma az, hogy egészen egyszerűen nincs időm varrni. Mondják, hogy mindenkinek arra van, amire akarja... na ettől jól felforr az agyvizem mert nem értek vele egyet. Pontosabban persze, egyetértek: enni akarok, tehát elmegyek dolgozom a régi helyemen 8 órában és odateszem magam, mert helyt kell állnom ha azt akarom, hogy szükség legyen a munkámra... mert ugye pótolhatatlan ember sincs. Tehát, eszem mert az jó, ruházkodom, sokszor turkálóból, hogy Réka szépben járhasson. Persze magamnak is veszek olykor drágábbat. Nekünk is van háztartásunk, vannak kiadásaink, néha elmegyek fodrászhoz és kozmetikushoz... Réka ovis pénzeiről még szót sem ejtettem. Helen Doronba járatjuk a jövő héttől, mert nagyon fogékony az angolra...

    Szóval persze, mindenki úgy ossza be az idejét és a pénzét ahogy neki jó. Nekem így jó, mert én Rékának meg akarom adni mindazt amiről én csak álmodtam. Indiában rájöttem, hogy ha most le is mondok valamiről az nem azt jelenti, hogy megsemmisülök. Nem leszek kevesebb, van honnan merítenem erőt, energiát. S bizony boldog vagyok, ha látom a kislányom, okosságát, szépségét... ez is rajtam múlik, most ő az én alkotásom.

    Régen a délutáni alvásokkor tudtam szabni-varrni, aztán az esti elalváskor folytattam. Most ilyen nincs, mert dolgozom. Ott is el lehet fáradni és ha hazaérek jönnek az itthoni dolgok, aztán irány az ovi, hazahozom Rékát és akkor megint nincs idő varrásra. Este már hulla vagyok, 4:30-kor kelek... szerintem nem kell ezt magyarázni. Én sem tudom, hogy a nagyok hogy csinálják?

    A vicc az egészben, hogy ma megint felhívtak, hogy lenne-e kedvem majd az adventi vásáron megjelenni xy szállodában.

    Palira vesz az élet... :D

    VálaszTörlés
  6. Értem így már, és meg is értem.
    Mindezek fényében azt tudom mondani:
    ne búcsúzz, és ne szomorkodj.

    Ne búcsúzz, vagy legalább ne örökre. Most nincs időd, most más van prioritásban... de sosem tudhatod, mikor dob meg a Sors egy kis szabadidővel, kreatív gondolatokkal, s akár nagyobb sikerekkel újra :)

    S ne szomorkodj, ugyanezen okból...

    Nem kell egy hobbit nap mint nap űzni, s nem is kell belőle feltétlen üzletet csinálni! A varrás szeretete megmarad, ötleteid lesznek még... fogsz te még alkotni :D

    VálaszTörlés