Translate

2011. május 16., hétfő

A realitás talaján maradva

Csak egy kérdés: fél éves bevétel kimaradás esetén szabad-e energiát fektetni olyasmibe, ami anyagilag nem térül meg.

Azt hiszem, nem. Nyár végéig adok magunknak időt, aztán már csak ajándékba varrok, rokonoknak... meg magunknak. Talán belekezdek komolyan a foltvarrásba és csak nagy munkákat készítek, szintén saját részre... ha más nem, talán egy kiállítás még összejöhet, úgy 10 év múlva...

That's all.

3 megjegyzés:

  1. Én pontosan ezért varrok csak magunknak meg a gyerekeknek meg rokonoknak szülinapra, karácsonyra. Annak biztosan van helye, nem töltöm vele az időm, költöm a pénzt, mert nagyon lutri. Szerencsés és ügyes, akinek annyira beindul, hogy ebből éljen. Viszont így nem lehet kollekciókat készíteni :(

    VálaszTörlés
  2. Sajnos, nagyon nehéz a mai világban az ember lányának a kézműveskedésből pénzt keresni...teljesen megértelek... Nekem se' jön össze...

    VálaszTörlés
  3. Szomorú!

    Már el is kezdtem szoktatni magam az új helyzethez. A sok-sok felgyülemlett félkész varrományaim befejezésére gondolok. Elkészült férjem melegítője, végre letisztáztam a szoknyám elfuserált bélését, nekiláttam befejezni a lapszoknyámat, de ahhoz még kötőt kell vennem. Van egy kisebb megrendelésem is és akarok rongyszőnyegeket varrni. A brossok is készülnek... szóval nem unatkozom, csak épp nem adok el.

    VálaszTörlés