Translate

2010. december 1., szerda

ÉvVÉG

Remélni, reméltem, de nem tudtam... vagy tudtam, de nem sejtettem, hogy így elhavazok az év végére. Ha a nap 48 órából állna és én állandó alkotókedvben szenvednék, akkor sem lenne elég időm, elkészíteni az ajándékokat és a most beérkező megrendeléseket... és még vásározni is szeretnék, ahova textildíszeket és ajándéktáskákat szeretnék varrni, és hozzá teszem, hogy ehhez van leginkább kedvem. Bár ez így nem igaz, mert minden előttem álló feladat inspirál, csak az az egy bökkenő, hogy kissé nyomaszt az idő rövidsége. Nyilván nyugodtabb lennék ha Rékát biztos kezekben tudhatnám, ha már oviba járna... sok gyerek közé, ha egy kicsit önállóbb lenne a játékban, aminek most kezdenek mutatkozni első jelei... mert az ő rovására nem jó dolgozni... de érzem, hogy kell, dolgoznom kell, magamért és a családomért is. Csak meg kell találni a középutat, amin mindenkinek jó előre haladni.

Bizom benne, hogy minden jól alakul... ma megint takarítottam! :o)

Ma adtam fel kedves megrendelőmnek a 20db-os csipke szaloncukor csomagot. Újabb pozitív élmény ért a kommunikáció és az emberek megismerése terén. A bizalmam egyre nő az utcán mellettem elhaladókban is.



A hátteret a kedvenc kendőm biztosította, amit Tünditől kaptam és szinte minden nap rajtam van!

Ami meg a havat illeti: biztos elfogult vagyok, de szerintem essen csak! Most nem gondolok bele az alternatív lehetőségekbe, hogy ide kell menni, meg oda kell menni, mert én sem jutok hozzá dolgokhoz amiket a boltban megveszek... mert azokat meg kamionok hozzák, ha tudják. Meg abba sem, hogy betegség miatt kell menni. Ne legyen ilyen! A természet pihenni tér, felkészül az ünnepre, felkészül a megújulásra. Felgyorsult világunkban már nem is emlékszünk az ősi értékekre, pedig sokat tanulhatnánk eleinktől. Annyira eltorzítottuk az életformánkat, hogy már-már ki sem látunk belőle. Én kezdek ébredezni, és jól esik. Mint a hó :o).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése