Translate

2010. szeptember 12., vasárnap

ehh...

Ma már nem akartam gép elé ülni, de talán ha kiírom magamból segít. Néha olyan bénának érzem magam. OK, nem vagyok mestere a szakmának, de jó vagyok. Csak az a baj, hogy én ennél sokkal jobb akarok lenni, mert érzem, hogy megvan bennem csak gyakorolnom kell. Ma azért keseredtem el, mert a technika ördöge újra megtréfált. Tesómnak varrtam levendula párnát, aminek a mérete megegyezik az alvópárnája méretével. Szóval nem kicsi. Szépet akartam neki, gondoltam kipróbálom az új szerelmem a foltvarrást. Az még OK, hogy  a foltok illeszkedésének tervét érdemes sokat gyakorolni és hogy nagyon oda kell figyelni... ez még sokkal jobb is lesz, főleg, hogy most sem lett rossz, csak nem lett tökéletes. Nem lett, mert ugyan a gépem nagyon jó és nagyon szeretem, de egyszerűen van amit nem varr át. 4 réteget már nem varr el, lekapja a szálat, egy helyben varr... nekem meg jön az idegbaj. Pedig én pulcsiból akarok táskát varrni, az is vastag anyag, ne már, hogy emiatt ne fejlődhessek. A teljesség kedvéért: steppelni kellett a nem túl vékony párnát, hogy ne csúszkáljon el a levendula benne. Igazából, tudom, hogy extra kérés, hisz józan fejjel tudom, hogy olyat nem kell erőltetni ami nem megy. Egyszerűen, miért várok el olyat a gépemtől amire nincs berendezve? Meg akartam csinálni! Meg is csináltam, de maradt nekem a frusztráció, meg hogy béna vagyok... nem lett szép, még akkor sem ha csak belül lesz. Meg azt is tudom, hogy nem is lett rossz, csak nekem nem tetszik, mert valami mást várok el magamtól. A fejemben valami mást akarok és nem mindig az készül el ami bent van. Ez zavar. Művésze akarok lenni a szakmámnak, s bár tudom, hogy még sokat kell gyakorolnom, nehezen viselem a kudarcaim. Még akkor is ha csak én látom annak.

Végül kézzel steppeltem, legközelebb az is szebb lesz... hiába ez nem hipp-hopp munka. Az alkotáshoz idő kell, hogy összeálljon és aztán megvalósulhasson.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése